Világbajnokoknál jártunk – interjú

Két széles mosolyú tünemény, akik svájci Schaffhausenben megrendezett világbajnokságon mindenkit maguk mögé utasítottak. Esti edzésükön mikrofonvégre kaptuk a világbajnok junior akrobatikus rock and roll párosunkat, Király Ádámot és Czetl Fannit, valamint a Masters SE szakosztály vezetőjét, Sárdi Anitát.

 

A világbajnok juniorok mögött vegyes párosként (Ádám a Maters SE, Fanni pedig a Rock and Magic SE tagja) két kitűnő edző is áll: Sárdi Anita (Masters SE) és Lengyel Veronika (Rock and Magic SE).  – szerk. megj.

 

 

 

 

• Gratulálok Nektek, hatalmas dolog, amit Ti véghezvittetek. Tudom, sokan kérdezik, de milyen érzés világbajnoknak lenni, hogy éreztétek magatokat a bajnokságon
• Ádám: Nagyon jól. Hatalmas élmény volt ott lenni, szerepelni és a versenyen részt venni.

 

• Hogy zajlik egy ilyen bajnokság?
• Fanni: Mindig más kategóriákat hívnak, most serdülő párost, junior párost és junior formációt. 43 – an voltunk, a junior páros volt a legnépesebb kategória.

 

• Ki volt az, akit a legnagyobb riválisnak tekintettetek?
• Fanni: Az oroszok, és a másik magyar páros.
• Anita: Az oroszok nagyon képzettek – táncban, tornában, mindenben. Nagyon régóta komoly múltjuk van már náluk ezeknek a sportoknak.

 

• Van, amiben eltér az orosz képzési technika, gyakorlati tréning a magyartól?
• Anita: Egyrészt minden országnak van saját stílusa, másrészt ők kicsit balettosabbak. Arra törekednek, hogy minél elegánsabbak és táncosabbak legyenek, míg a magyaroknál a fő a keménység és a pontosság. Minél több erő legyen benne, és persze fontos a szinkron is.

 

• És mi a Ti párosotok erőssége?
• Fanni: Az akrobatika. És az összhang.
• Anita: A pontosság. Nagyon egyszerre mozdulnak, nagyon egyformán táncolnak, Fanni nagyon hajlékony, illetve nagyon jó az előadásmódjuk is.

 

• Nem félsz, mikor az Ádám „dobál”? Vagy volt már, hogy leejtett?
• Fanni: Nem, mert megbízom benne. Csak olyan történt, hogy figyelmetlen voltam, elmondták előtte a feladatot. Aztán egyikünk elkezdte a mozdulatot, másikunk nem, én pedig elestem.
• Ádám: Olyan esés nem volt még, hogy sérülés lett volna belőle; szerencsére juniorban olyan nagy katasztrófa még nem történhet.

 

• Mikor kerültök át a felnőtt csoportba? Hol van a korhatár?
• Anita: 17 éves korig van a junior, és a páros idősebb tagjánál számolják. Még egy évük van a junior kategóriában.

 

• Mi a különbség a junior és a felnőtt kategória között?
• Anita: Több és más az akrobatika, azaz más stílusú és nehezebb. Az akrobatika veszélyességi szintjét számolják, van C, B és A szint. Minél magasabb a kategória, annál kevesebb a fogás és annál magasabbra lehet dobni a lányt.

 

• Mikor kezdtek el a nagyobb dobásokra, a felnőtt kategóriára készülni?
• Anita: Igazából a mostani akrobatikák, amiket juniorban csinálnak a párosok, rávezető és felkészítő figurák. Nem olyan nagy a különbség az első felnőtt kategória, a C, és a junior között. Körülbelül egy – két év, míg felkészülnek egy komolyabb felnőtt kategóriára.

 

• Mikor kezdtetek akrobatikus rock and rollal foglalkozni?
• Ádám: Együtt 2011 óta, két éve dolgozunk és az első rögtön az akrobatikák gyakorlása volt és utána kezdtük ráépíteni a táncot. Én 11 éve táncolok összesen, Fanni pedig hat éve.

 

• A rockyn kívül van más sport, vagy tánc, amivel foglalkoztok / foglalkoztatok?
• Anita: Ahhoz, hogy valaki jó legyen egy valamiben, most már azért több más táncot is kell tanulnia. Van balett képzésük, tanulnak társastáncot, hip – hopot, boogie – woogie –t. Fejlődik a mozgáskultúrájuk, így ez a plusz csak segítségükre van.
• Ádám: Járunk edzőtáborokba és oda általában hívnak edzőket más stílusokból is. Ha másik tánc elemeit tesszük a koreográfiánkba, attól sokkal színesebb lesz.

 

• Van esetleg valami vágyatok, amit szeretnétek kipróbálni?
• Ádám: Én régen néptáncoltam, de igazából a hip – hop egyik ágát szeretném még kipróbálni, de a rockyn kívül semmi más nem jut eszembe. Erre összpontosítok, a többit maximum hobbi – szinten próbálnám ki.

 

• Rockyban mik az ambíciók, hova szeretnétek eljutni?
• Ádám: Felnőtt A kategóriás világbajnoki cím J Kicsit maximalista vagyok, és ezzel a Fanni sincs másképp szerintem.
• Anita: És ezzel nincs is gond, csak nőni kell hozzá egy kicsit. Mondjuk úgy negyven centit. Ahhoz hogy öt méterre feldobjon egy lányt a fiú, kell egy kis súlykülönbség. A fiú legyen nagy, magas, izmos.

 

• 5 méter? De ugye azt már biztosító kötéllel gyakoroljátok?
• Fanni: Persze J
• Anita: Nagyon kevés A kategóriás páros van, vagy volt Magyarországon, főleg amiatt, hogy ez komoly képzést igényel és félelmetes sok lány számára. Bátornak kell lenni.

 

• Táncon kívül mik a magánéleti, tanulmányi tervek, mivel szeretnétek majd foglalkozni?
• Ádám: Én már tizenegyedikes vagyok, így fakultációt kellett választanom. Jelenleg matek – fizika fakultációra járok és BME – re szeretnék majd menni, mérnöki karra, de persze addig szeretnék a tánccal foglalkozni, míg lehet.
• Fanni: Nekem még az érettségi ugyan messze van, de szeretnék kitűnő lenni a suliban. Orvos szeretnék később lenni, méghozzá szülésznő.

 

• Ha lenne lehetőségetek megköszönni a díjat és a támogatást, akár egy Oscar – gálán, kinek köszönnétek meg?
• Ádám: Szüleimnek, nagynénémnek. Tanáraimnak, hogy nem veszik rossz néven, amiért sokszor nem vagyok bent suliban az utak miatt. A varrónőnek, aki a ruhákat csinálja, igazából mindenkinek.

 

 

• Milyen nehézségeket okoz suliban nektek a tánc?
• Ádám: Mindketten nappali tagozaton tanulunk, nem vagyunk magántanulók. A magánélet nem olyan egyszerű, bár meg lehet szervezni, ha jól beosztod az idődet.
• Fanni: Minden a jó időbeosztáson múlik. Ha valakinek kevesebb az ideje, sokkal hatékonyabban lehet tanulni.

 

• Milyen érzés ilyen fiatalon körbeutazni a fél világot?
• Fanni: Nagyon jó J Jártunk már Szocsiban, Moszkvában, Kalinyingrádban, Ljubljanában, Krakkóban, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban.

 

• Ilyenkor láttok is valamit a városból, vagy a verseny teljesen leköt?
• Fanni: Nem, mindig szoktunk várost nézni, mindig úgy megyünk, hogy egy nappal hamarabb és legalább látunk valamit, ha már ott vagyunk.

 

• Mennyire fárasztó egy ilyen verseny, egész nap ott kell lennetek, vagy kaptok azért pihenőt is?
• Ádám: Általában kapunk forgatókönyvet, de egész nap zajlanak a versenyek, így ott kell lenni. Az elődöntők után szokott lenni egy nagyobb szünet, hiszen akkor van a reményfutam, amiben szerencsére nem kellett még indulnunk. Viszont tánc előtt egy órával már el kell kezdeni a bemelegítést is, így azzal is kell kalkulálni. Bemelegítjük az izmainkat, kicsit alapozunk és átnézzük a táncblokkokat.

 

• Lehet azt mondani, hogy Magyarország nagyhatalom akrobatikus rock and rollban?
• Anita: Határozottan. Nagyon sok világbajnokunk van, lényegében az oroszoknak és a magyaroknak vannak komoly csapatai és párosai, akik folyamatosan szép eredményeket hoznak.

 

• Akkor miért lehet mégis, hogy a rocky ennyire háttérbe szorul? Nagyon sok sportról és táncról számolnak be a médiában, viszont a rocky általában nincs ezek között.
• Anita: Nagyon sokan táncolnak akrobatikus rock and rollt Magyarországon, szinte minden városban van, mégis a tévében, rádióban, újságokban annyira nem közvetítik. Talán a szövetség tudná jobban koordinálni, hogy több helyre eljusson a reklám. Viszont ez sok munka, ha lenne egy külön marketinges team, aki ezzel foglalkozna, akkor talán nagyobb hangja lenne, de ez ugye pénz kérdése.

 

 

 

Egy biztos: ha rajtam, illetve a Tánc. hu szerkesztőségén múlik, fogunk még hallani ezekről a fiatalokról, hiszen megérdemlik, hogy szó essen róluk. Nagyon szurkolunk és szorítunk nekik, további sok sikert kívánunk! Maradjatok mindig ilyen mosolygósak és szerények!