(A tánciskolák felsorolását az oldal aljára érve találod!)

A mazsorettek megjelenése a fúvószenekarokhoz vezethető vissza. A 19. században a zenekarok karmestere használt botot a felvonuló zenekarok előtt a ritmus vezénylésére. Majd az 1930-as években a tamburmajor menetelt a felvonulás élén, aki botforgatással színesítette a zenekarok menetét.

Az 1930-as évek elején a tamburmajorság igen egyedülálló és különleges dolog volt, hiszen ő a felvonulásokon az alakzatban vonuló csapatok előtt menetelt, és ellentétben a többi taggal, lány volt. A tánc és a botforgatása több színt adott a polgári, katonai és iskolai zenekaroknak. A tamburmajor az egyetem vagy főiskola legügyesebb lánya volt, akit a többiek irigykedve néztek a parádékon és elhatározták, hogy ők is tamburmajorok szeretnének lenni. Így a felvonuló csoportok népszerűsége és mérete növekedni kezdett és a botforgatás egyre népszerűbb amerikai szokássá vált. A vonulást és a botforgatást egyre bonyolultabbá tették, nehéz táncos jellegű lépések és az összetettebb forgatások kerültek a koreográfiákba. Megtanulni egy ilyen koreográfiát igen magas szintű képzettséget és rengeteg gyakorlást igényelt és igényel.

A mazsorett egy különleges táncműfaj, amely hozzájárul a fiatalok testi, értelmi fejlődéséhez, segít a mozgáskultúra kialakításában. Sokoldalú képesség és készségfejlesztő hatása van, fejleszti a mozgáskoordinációt, segíti a helyes testtartás kialakulását. A közös munka és fellépések összekovácsolják a fiatalokat, új emberekkel és élményekkel gazdagodnak általa.

A hosszú évek során két fő irányzat rajzolódott ki, a hagyományos fúvószenei vonulat, illetve a modernebb, táncos lépésekkel és gimnasztikai elemekkel összekapcsolt botforgatás, melyet az IMA szövetsége is képvisel. Ezen az irányzaton belül fejlődött tovább, és ma már külön táncműfajt és stílust képviselő twirling, illetve cheerleading.