(A tánciskolák felsorolását az oldal aljára érve találod!)

A Merengue az egyik legnépszerűbb latin–amerikai divattánc. A Karib–tenger vidékéről, Dominikáról származik. Latin zenés klubokban és tánciskolákban közkedvelt még azok körében is, akik egyáltalán nem táncolnak. Zenéje élénk és lendületes.

A tánc karaktere megkívánja, hogy a férfi nagyon lágy, lassú mozdulatokkal vezesse partnerét. A tánc lüktető mozdulatait sosem szabad eltúlozni, a lépéseket mindig kis terpeszben táncolják és többnyire egy helyben.

 

A mambó kezdetben egy afro-kubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalomkörből származik és szent cselekedetet jelent, de gyülekezés és társalgás jelentésben is ismeretes.

A dobokat régen szent eszközöknek tekintették és úgy gondolták, hogy a mambó zene közben ezek a szent eszközök beszélgetnek egymással és az istenekkel. Ezt a poliritmikus szórakozást – azaz, hogy mindegyik zenész a saját ritmusát játszotta különböző hangfekvésben – nevezték mambónak.

A modern mambóban is megtalálható a különböző ritmusok kapcsolata és átfedése. Az első mambó ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. 1944-ben megjelenő Mambo-ja minden slágerlistán szerepelt. A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai jazz és swing összefonódott a kubai ritmusokkal és az idegen ritmusokat a mambó zenéjébe is átvitték.

Az adott ritmusokhoz igazodott a tánc is. A mambó technikája és kivitelezése körül a háború után teljes volt a zűrzavar. A mambóban úgynevezett “Merengue-csípőmozgást” táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő nem a táncoló lábakkal egy időben, hanem késleltetve mozog.

 

A lambada neve a “lambor” igéből származik, ami Észak-Brazíliában viharos ölelkezést jelent.

1987-ben robbant be a világ táncparkettjeire, mely az észak-brazíliai forró, a dominikai merengue és a marajából származó carimbo elegye volt. A partnerek szorosan egymáshoz simulva, lábaikat összefonva mozogtak.

A lambada Észak-Brazíliában volt a legnépszerűbb. 1989-ben egy vállalkozó szellemű francia, a Kaoma nevű zenekar zenéjére bemutatta a táncot. Ezzel elindult hódító útjára Európában, és az egész világon. A Föld minden szegletében – üdülőhelyeken, klubokban – játszották a zenéjét és próbálták lépéseit elsajátítani az érdeklődők.

A tánc karaktere megkívánja a zárt tánctartást, az egymáshoz simuló testkontaktust és a laza lábmunkát.