(A tánciskolák felsorolását az oldal aljára érve találod!)

1953 után Bronx siralmas képet festett. Manhattant, mint az üzleti világ központját körkörös autópálya rendszer közvetlenül kötötte össze a környező elővárosokkal. Az autópályák természetesen a Manhattan körülvevő kerületek, így Bronx szívén keresztül haladtak.

Ahogy mondani szokták, a nehéz körülmények mindig jó táptalajai a kreativitásnak. Amikor a hip-hop születéséről beszélünk, három embert szokás a „keresztapákként” emlegetni: Afrika Bambaataát, Kool Hercöt és Grandmaster Flasht, és széles körben elfogadott 1973, mint az új kultúra születési éve.

1975 – ben az új műfaj még csak az utcán élt, a DJ-k kivonultak a parkokba, terekre a lemezjátszóikkal és egész nap zenéltek. Később Bambaataa nem elégedett meg a bronxi negyedben tartott bulikkal, elkezdett belvárosi bulikban is játszatni, majd utána már ő is szervezett partikat, ezzel egy időre egyesítette a belvárosi punk kultúrát a hip-hoppal. Lényegében jórészt Afrika Bambaataa-nak köszönthetjük, hogy az egész hip-hop műfaj kijutott Dél-Bronxból.

Nem tartott sokáig és a rap / hip-hop zenéhez tartozó tánc máris megjelent az utcákon, mint a csavargó utcagyerekek akkori kifejezőeszköze. Ők voltak azok, akik a legtöbbet tettek hozzá a tánchoz a kezdeti időben. A tánc úttörői a New York-i bandák fekete bőrű (afrikai) tagjai, akik az egymás közti nézeteltéréseiket az öldöklő harc helyett az afrikai táncból James Brown hatására kialakuló breakdance segítségével próbálták orvosolni.

Ezekben az években rengeteg attraktív és agresszív táncelem született. Sok night-klub tulajdonos felfigyelt erre a rendkívül látványos táncra és sorra vezették be műsorukba a break-et. Így került a breakdance az utcáról elsőként a klubok világába. Néhányan már ekkor komoly pénzeket kerestek egyedi bemutatóikkal a klubokban, mások az utcán maradva vitték vásárra életüket a bandaháborúk során. Sorra alakultak a csapatok, akik kezdték kialakítani saját stílusukat. Voltak, akik kiemelkedtek a tömegből, és rengeteg időt töltöttek naponta a tánc profi szintre emelésével.

Ezzel egy időben a nyugati parton, Los Angeles utcáin is táncoltak a fiatalok. Amíg New York-ban a Kung-Fu szerű uprock, addig Los Angelesben egy teljesen más mozgásvilág, az electric boogie, a ‘locking‘ hódított, a testen áramszerűen végigfutó hullámok és a robotmozgás. Két fiatal zenész Lockatorn és Shabba-Doo indították útjára a nyugati part szubkultúráját. Shabba volt aki később megismertette a New York-ikakkal a ‘popping‘-ot, amely szintén a breakdance alapeleme lett. A popping vérbeli hip-hop tánc, eredete szintén 1969-re vezethető vissza. A elecric boogie világhírnevét Michael Jackson-nak köszönhetjük, aki Robot-ként mutatta be a táncot.

New York táncosai is hamarosan magukévá tették a hullámokat és a többi kifinomult locking elemet, így született meg a ‘popping‘ és az az összetett stílus, amit ma breakdance-nek hívunk. Hamarosan rendkívül népszerű lett a tánc a diszkó klubokban. Ekkor tűnt fel először a “The Robot”, azaz Charlie Robot az amerikai Soul Train TV sorozatban. Sajátos és egyedi mozgás stílusával sokat adott a breakdance-hez.

A breakdance meghonosítása hazánkban tagadhatatlanul Fenyő Miklós nevéhez fűződik. Az ő nevéhez fúződik az egyetlen magyar breakdance lemez, a ‘Jól nézünk Miki’, melyet a ‘Lépjük a lépcsőt’ kislemez előzött meg.

Fenyő Miklós németországi turnéja alkalmával figyelt fel az utcán táncoló fiatalokra, melynek hatására azonnal úgy döntött, hogy hazatérve ezt meghonosítja nálunk is. Először német táncosokkal lépett színpadra, majd nem sokkal később tánciskolát hozott létre a Budai Táncklubban, ahol az első magyar break-es nemzedék kiművelhette magát némi amerikai segítséggel.

Sok csapat alakult, melyek közül többen ‘profi’ szinten kezdték űzni a táncot és még többen kezdtek el hobbiszinten break-elni.

A ’90 – es évekre fontosak lettek a márkás cuccok, amelyek mérete legalább egy-két számmal nagyobb a viselőjénél. Megállás nélkül folynak az Európa és Világbajnokságok hagyományos breakdance és electric boogie kategóriákban.