(A tánciskolák felsorolását az oldal aljára érve találod!)

Az a színpadi tánc, amit ma balettnek nevezünk, több száz éves hagyománnyal rendelkezik. Az udvari táncokból a XV. századi Itáliában alakult ki, amikor elkezdtek hivatásos táncmestereket is alkalmazni az udvaroknál, hogy a fényűző, pompás és látványos rendezvényekkel elkápráztassák a vendégeket. Akkoriban szokássá vált, hogy az udvaroncok, elsősorban az udvarhölgyek drámai dialógusokat és méltóságteljes táncokat (olaszul ballo, ebből a szóból alakult ki a mai ballet kifejezés) adtak elő. Bármilyen különös, a korai balettekben párbeszédek, szöveges részek is voltak.

A francia királyi udvarban is hamar népszerűek lettek az olasz udvarokból átvett pompázatos táncok, miután Medici Katalin II. Henrik francia király felesége lett. Az udvari balettelőadások azonban XIV. Lajos trónra lépésével, 1643-ban élték fénykorukat – olyannyira, hogy maga a király is szívesen fellépett néha. Érdekes megemlíteni, hogy az Éjszaka balettje c. előadásban játszott nap jelmeze után kapta a “Napkirály “ nevet és így is vonult be a történelembe. A balettművészet tökéletesítése céljából XIV. Lajos megalakította a Királyi Táncakadémiát 1661-ben.

Az első hivatásos balerinákat képző, ma is működő balettiskola is Párizsban jött létre az 1710-es években. Első híres növendéke Marie-Anne de Camargo volt, aki azzal írta be magát a balett történetébe, hogy ő táncolt először nyilvánosan olyan szoknyában, ami elég rövid volt ahhoz, hogy a közönség megcsodálhassa a lábait, pontosan követhesse a mozdulatai, kivételes lábmunkája szépségét.

Az első „modern” balettelőadás 1789-ben a Jean Duberval a Rosszul őrzött lány című darabjának bemutatója volt. Ez volt a romantikus balett kezdete, ami a ma is játszott legismertebb orosz és francia balettelőadásokhoz vezetett.

A kortárs, modern balett kialakulását a 20. század elejére datáljuk. George Balanchine 1934-ben megalapította az Amerika Balett Iskolát és Társulatot, és ugyanebben az évben megalkotta a koreográfiát A szerenád című előadáshoz, amit a modern balettművészet iskolateremtő darabjaként tartanak számon.

Ha a modern balett születéséről beszélünk, mindenképpen meg kell említenünk Martha Graham nevét, aki kortárs tánckoreográfusként Balanchine-nal együtt dolgozva inspirálóan hatott az újdonságokra és a modern irányzatokra nyitott művészre. Nem maradhatnak ki a felsorolásból John Butler és Glen Tetley koreográfusok sem, akik szintén ebben az időben kezdtek tudatosan kísérletezni azzal, hogy a balett és a modern tánc elemeit ötvözzék egymással.

Ma már a világ számos országában, köztük Magyarországon is több modern balett társulat bizonyította, hogy a modern táncmozdulatokkal, a klasszikustól eltérő jelmezekkel, és esetenként akár pop zenével kombinált klasszikus balettnek igenis van létjogosultsága, és legalább akkora művészi értékkel bír, mint a hagyományos balett.