(A tánciskolák felsorolását az oldal aljára érve találod!)

Kizomba angolana – A kizomba a nyugat-afrikai volt portugál gyarmatok kultúrájának egyik kiemelkedő eleme. Zenéje az autentikus (Francia Antillákról származó) zouk és a helyi folklór sajátos keveréke. A kizomba jelentése: ünnep, baráti találkozó, buli.

Eduardo Paim angolai zenészt számítják az első kizomba zenék megalkotójának, később sok más művész is részt vett a terjesztésében, mint például Bonga Kwenda, Calo Pascoal, Don Kikas….

Mint a zene, a tánc is a helyi folklórból származik. A semba lépései lefinomodtak, a partnerek is közelebb kerültek egymáshoz. Nincsenek “trükkök”, vagy más meglepő figurák. Harmonikus és játékos.

Két különböző lépés- és vezetéstechnika ötvözete. A lépéstechnika afro, míg a vezetéstechnika és figurarendszere az argentin tangót idézi. Könnyedén lehetne párhuzamot vonni az argentin tangóval, mégis más. Könnyedebb, lazább, másképp szép.

 

Semba – A semba az angolai folklór része, kezdetben kisebb összejöveteleken énekelték és táncolták. Két fő irányt különböztetünk meg: “semba lenta” (Cadencia) és “semba rapida”. Amikor a portugálok először látták a semba táncot, angolai merengue-nek nevezték. A semba, mint zenei műfaj az 1940-es évek végén született, az első jeles képviselője Grupo Ngola Ritmo volt. A semba nyelvezete a portugál és kimbundo (angolai dialektus) sajátos keveréke. Később a dalok szövege jellemzően a szabadságról és sokszor a forradalomról szólt. Mivel a portugálok nem értették a kimbundo nyelvet, ezért a semba zenét (éneklését) egy időre betiltották.

Jellemző rá, hogy a zenéje nagyon instrumentális: harmonika, konga, zongora, hegedű, gitár, fúvósok. Élő zene révén ma is vannak zenészek, akik semba zenét játszanak. Ilyen például a Banda Maravilha. Miután a zenélés is sok szempontból változott az idők során, létezik a semba zenének már sokkal inkább elektronikus formája.

A semba tánc több más folklórikus elemből állt össze, ezek közül is a rebita zenére táncolt “masemba“-t érdemes megemlíteni. A szó maga “hasak ritmusra történő összeérintés”-ét jelenti. Ez egy korai szociális formáját jelentette a páros táncnak. A semba viszont már a hagyományos értelemben vett páros tánc. A kizombához képest erősebb tartás kell hozzá, a távolság megnőhet a partnerek között és a kézvezetés is nagyobb jelentőséget kap a testvezetés mellett. A semba során a folyamatosan sétáló motívum mellett a trükkök, vagy meglepetések is nagy szerepet kapnak. A férfi folyamatosan olyan lépéseket alkalmaz, amely játékos módon, de meglepi a női felet. Ez adja a semba ízvilágát. A trükkök sosem fogynak el, kizárólag a kreativitás szab határt, akár naponta születhetnek új trükkök és lépéskombinációk a világban.

 

Kuduro – A kuduro (ejtése: kuduru) zenei stílus Angolában honos. Gyökerei egészen az 1980-as évekig nyúlnak vissza, amikor Luandában elkezdték keverni az afrikai ritmuselemeket a calypso és a soca ütemeivel, melynek az eredménye az úgynevezett Batida (ütem) lett.

Eközben a 90-es évek elején az európai és amerikai elektronikus zene (house, techno) is megjelent a piacon, mely hatással volt az angolai zenészekre, akiket ez arra inspirált, hogy belekeverjék ezt a stílust is. Egy angolai MC (napjainkban animátor) – Sebem – kezdett el ebbe az irányba haladni, amivel megtette az első lépést az új műfaj felé.

A kuduro szinte kizárólag elektronikus technológiával készül. Egy sajátos keveréke a house, hip-hop és ragga elemeknek, melyek jól mutatják, hogy egyszerre lokális (angolai) és globális műfaj. Szövege leginkább társadalmi jellegű (hétköznapi témák) illetve a kuduro műfaj képviselői közötti kritikákról szól (hasonlóan az amerikai rap-hez).

A kuduro egy élő kultúra amit az utca embere folyamatosan változtat, alakít. Luanda sikátoraiban születnek az új mozdulatok melyeknek csak a kreativitás mértéke szab határt. Vannak alapmozdulatai, de ezen kívül csak a képzeleten és az egyéniségen múlik, ki hogyan táncolja. A jellemző, hogy a felsőtest és a kezek szakaszosan-izolálva a break táncot idézik, míg a lépések az afro-ból kölcsönzik a technikát. Állatokat utánoznak, néha úgy táncolnak, mintha valamiféle zombik lennének, vagy épp a mindennapokból merítenek.

Több stílusa létezik: Gato Preto, Açúcar, Mbrututu, Jaracuça, Xica da Silva, Jacobino.

Napjainkban a kuduro egyre népszerűbb Európa – szerte, főleg Lisszabon bizonyos részeiben, a nagyszámú angolai bevándorló miatt.

 

Tarraxa – A tarraxa (szintén: tarracha, tarraxo, tarraxinha) a kizomba egy alfaja. Jelentése: olyan eszköz, amivel gyémántokat (vagy kemény anyagokat) munkálnak meg.

Körülbelül az 1990-es évek kezdetén a kizombát játszó Dj-k elkezdték keverni a zouk-love és a kizomba zenéket. Ennek eredménye lett a tarraxa, mely így lassabb ritmusú zenévé vált, mint a kizomba. Tónusa eltolódott a mélyebb hangok irányába és elvesztette a zenei instrumentumait (eltűntek belőle a hangszerek). Zömében elektronikus zenékről beszélünk, melyekben a mély hangok elnyúlóak, vagy éppen lehetnek élesek is, de mindenképp hangsúlyosak.

A tarraxa zenére való táncot már nem a kizombából ismert “sétálás” jellemzi, hanem inkább a helyben való láb- és csípőtechnika alkalmazása. Ez gyakorlatilag a lassú tempó és az elnyúló mély tónusoknak köszönhető. A felső test még mindig eléggé egyenesen tartott (nem rogy össze, vagy dülöngél), viszont a csípő annál lazább. A tarraxa attól szép, hogy a felsőtest és a csípő mozgása között nagyon nagy a kontraszt. A jó vezetéshez minél nagyobb kontaktusra van szükség a partnerek között.

Napjaink kizomba zenéiben sok ilyen tarraxa “betét” van, ezért érdemes foglalkozni ezzel a technikával és zenével, hogy a tánc is minél színesebb és élvezetesebb legyen.