Mindenkinek van egy tánca! – jelmondattal másodjára robban be a különleges rendezvény, a Lurdy Házba. A Nagy Táncválasztón híres táncművészek lepik el a bevásárlóközpontot május 16-án, az érdeklődők költségmentesen ismerkedhetnek meg szinte az összes táncstílussal, amit Magyarországon tanítanak, a hip-hop-tól a salsán át a néptáncig!

Kriszt László nagyon örül, hogy ismét bevezetheti az érdeklődőket a tánc izgalmas világába, és egy napon keresztül kollégáival együtt egy különleges világba repítheti a résztvevőket.

– Mindig jó, ha a fiatalok kapcsolatba kerülnek az egészséges életmóddal, s ha az még egy művészet is, az különösen nagyszerű. Alkalmazkodva a XXI. század szokásaihoz, nem meglepő, hogy a mi esetünkben a táncművészet, utána megy a fiatal generációknak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy egynapos workshop csupán arra elég, hogy az adott tánciskolák megmutassák magukat, képzéseiket, stílusaikat, adott tanárait. A Lurdy Ház marketing csapata és Bartha Zsolt kiváló érzékkel nyúlt a tánchoz, mint műfajhoz, stílushoz. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára egy örömforrás lesz a II. Nagy Táncválasztó – mesélte Kriszt László, a Komplex Dance Stúdió vezetője, aki olyannyira jól érezte magát a tavalyi rendezvényen, hogy bizony ő maga is borzasztó izomlázzal tért haza, a tanárkollégáival.

– A klasszikus balettet, a musicalt, a steptáncot, a társastáncot, a kubai salsat, a flamencot, az elektric boogie-t, az amerikai és a klasszikus jazz táncot képviseljük. A mi iskolánkat nem sorolom a hobbi iskolák közé. Azokat várjuk, akik tanultak már klasszikus balettet, jazz táncot, vagy komolyan szeretnének foglalkozni a táncművészettel, illetve szeretnének hivatásos táncosok lenni. Azért nem kell megijedni senkinek sem, a workshop csak ízelítőt ad a résztvevőknek. Ígérjük tánctanár kollégáimmal együtt, hogy senkit nem fogunk megenni, csak bemutatjuk, milyennek kell lennie egy leendő táncosnak, mennyi mindent kell tudnia. Aki pedig többet szeretne megtudni rólunk, az nyugodtan nézzen bele a http://www.komplexdancestudio.hu/ oldalunkra – mondta a magyar táncművészet legendája.

Tavaly a neves Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola nyerte a Lurdy Ház különdíját, melyet a közönség szavazatai alapján adtak át a legszimpatikusabb tánciskolának. A Nagy Táncválasztó kapcsán jelentkeztek sokan a nyári táborukba.

Sárközi Gyula, a Madách Színház tánckarának művészeti vezetője nagyon meglepődött, amikor megkapták a különdíjat.

– Nem számítottunk rá, végig sem gondoltam, hogy van ilyen díj is. Mi csak tettük a dolgunkat, ahogy azt az iskolában is szoktuk, mindig megpróbálunk minél többet adni. Talán amiatt választottak minket, hogy hozzánk be lehetett állni, velünk lehetett együtt dolgozni. Mi valóban kitelepültünk, vittünk ki szőnyeget, balettrudat, tükröket, zongoristát. Igyekeztünk egy valódi tánciskola körülményeit megteremteni – mesélte a tánciskola alapítója, aki nem azért vesz részt idén is a csapatával az eseményen, hogy ismét elhozzák a díjat.

– Azért megyünk ismét, mert úgy gondolom, hogy ez egy jó esemény, hiszen közelről találkozhatnak a szülők és a táncolni vágyó gyerekek a különböző stílusokkal, egy helyen. Idén a Nagy Táncválasztón a tanárok oktatnak, a szakképzéses növendékek pedig fellépnek. A legősibb nyelv a tánc, hiszen még nem igen tudtak beszélni az emberek, amikor már táncoltak. Einstein azt mondta, hogy a táncosok Isten atlétái. Ami azért érdekes, mert olyan könnyedséggel kell előadni a legnehezebb dolgot is. A street dance vagy a step up bármelyik részét, amiben olyan akrobatikus elemeket végeznek játszi könnyedséggel, és közben mosolyognak. Egy sportolónak azonban eltorzulhat a feje, míg egy táncosnál ez nem történhet meg – mondta a híres iskola vezetője.

– A tavalyi nyári táborunkba az esemény kapcsán jelentkeztek még többen. Arra tökéletes ez a hely, hogy a tánciskolák új növendékeket szerezzenek maguknak. Részben közünk van a Madách Színházhoz, hiszen nagyon sok gyerek lép fel a Mamma Mia-ban, a József és a színes szélesvásznú álomkabátban és a Macskákban. A színház tánckarában a mi diákjaink is jelen vannak. Fellépési lehetőségeket kapnak a növendékek, és komoly színházakba hívják őket.

Bródy János, Kocsis Tibi, Kovács Kati és a Pa-Dö-Dő is szórakoztat a Nagy Táncválasztón
A Pa-Dö-Dő lendületes, vidám stílusát május 16-án is hozza, hiszen fergeteges show-val készülnek. Falusi Mariann szerint nincs éneklés tánc nélkül. Noha korábban a színpadon állandóan mozogtak, mióta Györgyi tolókocsiba kényszerült, nem állnak be a koreográfiába, ám mozdulatlanul mégis hatalmas energiát közvetítenek. 

– Mióta Györgyi tolószékbe kényszerült, azóta nem állunk be a koreográfiába, viszont mozdulatlanul tudjuk képviselni azt, amit a táncosok hoznak. A tánc és az előadó művészet lényege ugyanis az energia, ami többféleképpen meg tud jelenni fellépés közben. Nagy szerencsénk van abban, hogy Györgyi noha ebben az állapotban nem tud mozogni, viszont mégis képes arra, hogy az éneklés által ezt az energiát közvetítse. Percek alatt el is felejti a közönség, hogy mozdulatlan. A táncosok energikusan mozognak a színpadon, mi pedig dinamikusan éneklünk, ezáltal az energiaáramlás erős, és ez a legfontosabb. A táncosokban is azt szeretjük, amikor majd’ leesnek a színpadról, akkora lendülettel és dögösen mozognak – árulta el Mariann, aki nagyon örül annak, amikor olyan dolgot lát, ami a fiatalok érdeklődését felkelti.

– Boldog vagyok, hogy majd olyan sok embert láthatok mozogni a Nagy Táncválasztón. A tánc azért jó, mert lehet csoportosan művelni. Fantasztikus figyelemmel kísérni és üdvözítő dolog, amikor a gyerekek együtt végeznek valamit, és ennek érdekében együtt gyakorolnak, időt töltenek, és jól érzik magukat. Az is jó, hogy a Lurdy Ház helyet ad egy ilyen dolognak, és egyfajta versengés és közös játék egy ilyen esemény. Nagyon boldog voltam, amikor a szervezők felkértek, hiszen a mi zenénk egy olyan ritmusvilágot képvisel, ami kiválóan illik a tánchoz, tehát lendületes és dinamikus. A sportolók is használják a zenénket, erre futnak, és edzenek – mesélte a zenekar egyik főszereplője, akinek életében mindig is fontos szerepet töltött be a tánc. A névválasztásuk is egyedi, és ehhez a mozgásfajtához köthető.

– Az édesanyám és a nagymamám annak idején megtanított táncolni, és tudom az alap, klasszikus társas táncokat, mint a keringő vagy cha-cha-cha. A Pa-Dö-Dő azt jelenti, hogy két ember együtt táncol, és büszke vagyok rá, hogy általunk az egész ország megismerte ez a balett szakkifejezést. Huszonhét éve nagyszerű dolognak tartották, hogy kultúrháttere is van a névválasztásnak. Györgyi egy háromtagozatos színházban játszott, és színészkedett hét évig, mielőtt összeálltunk zenekarrá. Egy musicalben ismerkedtünk meg a Rémségek kicsiny boltja című darabban, a Pesti Színházban, ahol először játszottunk. Ezáltal nagyon komolyan összekötődött a zene és a hip-hop megjelenés, amihez társul a tánc. Két év működés után eldöntöttük, hogy ne csak ketten álldogáljunk a színpadon, ezért táncosokat is állítottunk magunk mellé, akik azóta is töretlenül velünk turnéznak. Időről-időre fordulnak meg nálunk profi táncosok is, most is van egy, akinek van saját tánciskolája. Hét táncosunk és két vokálosunk van, és mindenki megtalálhatja magának a saját stílusát. Az egyik lánynak, Móninak – aki az összes koreográfiát csinálja – nagyon pontosak a mozdulatai, Anikó szépen táncol, Zsófit pedig azért kedvelik, mert bár nem egy táncos alkat, de elképesztő egyéniség, bolondos nő, aki magára vonja a figyelmet ezzel a viselkedéssel és jelenléttel. Niki és Fruzsi néptáncolt, Erika pedig szintén sajátságos mozgással bír – nevetett Falusi Mariann, aki nagyon büszke volt az elején arra, hogy éveken keresztül komplett koreográfiát végeztek a táncosokkal együtt.

– Madonna dalára teljesen eredeti koreográfiát adtunk elő. Mindig figyeltünk arra, hogy mozogjunk, Györgyi is felugrásból spárgát csinált, és noha nehezek vagyunk, de a táncosok a vállukon vittek minket. Mindig kitaláltunk valami érdekességet, ami kiemelte ezeket a dolgokat. Minden évben a koncertjeinken volt egy blokk a Hairből, a magyar táncdalokból, a Neotonból, és éppen a tánc és a ruhák adták meg a hátteret, hiszen nincs éneklés tánc nélkül.

 A nap házigazdája Kovács Áron, aki saját bevallása szerint zavarban ha táncra kerül a sor

Kovács Áron hatalmas energiájával és kisugárzásával képes levenni az embert a lábáról, ám táncával már annál kevésbé – legalábbis az ő véleménye szerint. A nagy dumás televíziós-rádiós noha sokat áll a színpadon, mégis zavartságát kell lepleznie, amikor táncra kerül sor. Szerinte nem tud ebben a mozgásfajtában érvényesülni, ezért inkább gyorsan eltereli magáról a figyelmet egy rögtönzött show-val. Május 16-án, a Lurdy Ház rendezvényén, a Nagy Táncválasztón igyekszik leplezni félelmét. Egy éves kislánya, Luca azonban lassan lekörözi, hiszen már ösztönösen mozog a zenére, apja szerint túlságosan is indiai stílussal – amivel folyton viccesen gyanúsítgatja párját, kitől is van ez a gyerek. 

Kovács Áron fotó

– A Lurdy Ház csapatával közösen találtuk ki a Nagy Táncválasztót. Ehhez a mozgásformához semmi nem kell, még zene sem, hiszen elég, ha az ember magában dúdol, és mindjárt jó kedvre derül. Társ sem kell hozzá, és 0-99 éves korig lehet űzni. Az a fajta mozgás, amitől nemcsak a test frissül fel, hanem a lélek is. Fel is vetettem cukorbeteg embereknek, hogy táncoljanak, mivel ez jót tesz a szervezetüknek. Még az egy éves kislányom is sokszor táncra perdül. Nagyon aranyosan mozog a zenére, ösztönösen csűri-csavarja a fejét, hihetetlen erőt sugároz. A kezével figurákat formál, guggolgat, és vicces indiai mozdulatokat hajt végre. Sokszor meg is kérdezem a páromat, melyik indiai szakáccsal volt együtt?! Persze le sem tagadhat a kék szemeivel – nevet a jó humoráról híres műsorvezető, aki már a tavalyi első rendezvényen is igyekezett legyőzni magában a félelmét, amikor táncolnia kellett.

– Tavaly a feleségemmel együtt beálltunk kipróbálni a merenge stílust. Viszont annyira bután érzem magam tánc közben, hogy kicsit szabotáltam az órákat. Ilyenkor inkább ellopom a show-t, elterelem a figyelmet, hiszen elképesztően zavarban vagyok. Ennek ellenére mindig is táncost akartak faragni belőlem, a korábbi tanáraim is. A személyiségem megvan hozzá, csupán nekem kellene elhinnem magamban, hogy jó lennék táncosnak, de még nem jött meg ez az önbizalom. A táncra ugyanis szakmaként tekintek, hiszen számos profi táncossal dolgoztam, és volt, akivel együtt is jártam. Ezáltal mindig is azt néztem, milyen ügyesek,  bennem pedig nincs meg az a türelem és kifinomultság. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy vékony, finom ecsetvonás helyett egy vastag, erőteljes csíkot húzok. Persze előfordul, hogy el tudok lazulni, olyankor könnyebben és ösztönösen is jön. Idén is kimegyünk a párommal, ki is próbáljuk valamelyik stílust. Kiviszem a kislányomat is, aki biztos, hogy ott is jól fogja magát érezni.

– Sok mindent szerveztünk már a Lurdyban, így jó munka- és baráti kapcsolat alakult ki az ott dolgozókkal. Gondolkodtunk azon, hogy szervezhetnénk valamit a tánc világnapja körül. Felmerült az az ötlet, hogy kezdjük a tánccal, hiszen még sosem jelent meg önmagában, mint önálló, választható mozgásfajta, és ne csak a színpadon lássuk. Kipattant a fejemből, aminek persze előzményei is, hiszen adódnak események, ahol a sportágak között lehet válogatni, ám olyan, hogy táncok között, még nem volt. A résztvevők ide eljöhetnek, szétnézhetnek, és választhatnak maguknak stílust. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel úgy határoztunk, hogy ennek helye van idén is. Természetesen egy kis újdonságot is belecsempésztünk a színpadi show tekintetében. A lényeg, hogy még több stílus vár a látogatókra.

forrás: Sárréti Anita