Híres táncosok – A kezdetek 2.

Isadora Duncan 1877-ben San Franciscoban született, ír bevándorlók gyermekeként. Édesanyja zongoraleckéket adott, tőle tanulta meg a művészetek iránti szeretet. Már gyermekkorában pénzért táncolt, sőt, más gyerekeket is tanított táncolni. A szülei nem voltak gazdagok, ezért sokat költöztek az Egyesült Államokon belül is, majd ismét Európában kötöttek ki. Isadora itt először kisebb összejöveteleken és kerti partikon lépett fel, de hamar híre terjedt művészetének, ezt követően Európa-szerte turnézott. Budapesten is fellépett 1902-ben, az Uránia Színházban.

Ahogy nőtt az ismertsége, Isadora tánciskolákat nyitott Európa több nagyvárosban.

Míg karrierje szárnyalt, magánélete szerencsétlenül alakult. Két gyermeke született (Gordon Craig díszlettervezőtől és Paris Singer millárdostól), akik egy tragikus autóbaleset következtében a Szajnába fulladtak.

1917-ben megismerkedett Mercedes de Acosta költővel, akivel hosszan tartó, szenvedélyes szerelmi viszonyt folytatott.

1922-ben Oroszországba utazott, ahol a kor eszméitől fellelkesülve iskolát nyitott. Itt találkozott Szergej Jeszenyin költővel, és dacolva a korkülönbséggel – Jeszenyin 18 évvel volt fiatalabb Isadoránál -, és a nyelvi nehézségekkel, összeházasodtak. Isadorára nagy hatással volt Jeszenyin költészete és a külseje, de kapcsolatuk nem tartott sokáig, mert a költő depresszív hajlama és erőteljes italozása és Duncan hisztérikussága nem fért meg egymás mellett. Jeszenyin nem sokkal később öngyilkos lett.

Volt férje halálát követően a táncosnő a francia tengerparton (Nizza) telepedett le. Itt érte a halál 1927-ben. Egy sportkocsi kipróbálása közben sálja beleakadt a kerékbe és megfojtotta.

A táncosnőt a táncművészet megalkotójának, a modern táncművészet alapítójának tartják, mivel szakított a klasszikus balett hagyományaival. A szokásoktól eltérően klasszikus zenére táncolt, mozdulatait a természetesség jegyében ókori görög mintára alkotta meg. Tógára emlékeztető ruhában, mezítláb lépett fel. Előadásait nem csak a zene, de műalkotások (költemények, festmények) is ihlették.

Szabad szellemű, emancipált nőnek tartották, akinek életvitele és gondolkodásmódja jóval megelőzte a korát.

V.-Tóth Erika